gázosbácsi: jó, hát 9 előtt biztos nem érek oda.
én: szuperkúlió, ébresztő ki, 9-re be, micsoda alvási buli juhú!
gázosbácsi 9 előtt tíz perccel ébreszt: itt vagyok a kapuban!
én: ...

tűkön ülve vártam, hogy befejezze a melót, mert a vécé egyben van a fürdővel lol.

ma délután a tiloson beszélünk a zenekarról egy műsorban, úgyhogy gondoltam, kiveszek szabit és elintézek mindent, is. mondjuk végül nem, de valamit legalább. illetve jéj szabin vagyok! persze majd dolgoznom kéne, csak gecire nincs kedvem.

számolom vissza a heteket, de sajnos még mindig csak felmondásom 2. hetében járok, pedig azóta mintha negyven év telt volna el...

amúgy meg szia ákos!

de szerintetek amúgy egytől százig már mekkora taplógeciség londonból posztolgatni, hogy ott milyen szar (nem beszélve arról, hogy mozambik btw, de ezt már fel sem hozom... meg hogy mi köze egy kb átlagos európai városi utcarészletnek mozambikhoz, whatevz), és közben azoknak játszani egy zsák pénzért, akik amúgy ott élnek, mert kivándoroltak csodálatos országunkból? annyira buta az a férfi, de annyira :(
(btw köszi 24.hu ezért a mondatért, hisz igen: "És valóban, a világ nagy része olyan, mintha Kazincbarcika lenne, csak teljesen más, kivéve persze Kazincbarcikát magát.")

I saw the sign

jöttek a JELEK.
nem vagyok ilyen táltosfrík, de így volt :D

felmondtam az új munkahelyemen, júliustól nincs munkám. nagyon örülök neki. nem tudom, mi lesz, de most eljött az idő, hogy iszonyú izgatott és bizakodó vagyok, nem pedig megbénít a félelem. érzem, hogy itt az idő. aztán meglátjuk.
iszonyú rég óta tervezem, és sosem mertem meglépni. pedig megvan a biztonsági hálóm, és tudtam, hogy előbb-utóbb eljön az idő, és most meg tényleg eljött. úgy örülök. remélem, némi lelkesedés kitart kitart majd azután is, hogy egyik napról a másikra nem lesz se melóm, se bevételem, se napi tennivalóm. persze vannak elképzeléseim, most még alakul. de minden jó lesz :) meglesz.
két hónap. hétfőn mondtam fel, ma van csütörtök, de már mintha 5 éve telt volna el azóta, és még két hónap míniusz 4 nap. nem tudom, hogy fogom kibekkelni, de az a kéthavi fizu még kellene fog, szóval nincs választás, nincs picsogás. let's do this. addig meg ne basszak el semmit, hanem nyomjam, ez a cél.
több, mint 11 éve csinálom ugyanazt, különböző helyeken. minden nap, nine to five (six, actually), az irodában, a gép előtt. ugyanaz az iparág, ugyanazok a problémák. nincs már szakmai kihívás, nincs izgalom, technikai kihívások vannak, mindig ugyanazok és stressz. monotonitás, unalom, dekadencia és demotiváció. gyomorideg, álmatlan éjszakák, görcsbe szorult gyomor. szóval ez így nem jó, nyilván. azt is tudom, hogy luxinak hangozhat ez egyeseknek, hogy van egy melóm, ami egy csomót fizet és biztos tuti, de hiába próbáltam erről meggyőzni magam sokáig és továbbugrani ugyanabba, ha mindig rosszul érzem magam. eljutottam oda, hogy nem éri meg, hogy most a kényelmemet meg egy csomó mindenből lejjebb adok gond nélkül egy kis szabadságért. hát kifaszultam, na, mondjuk ki :D
nagyon szeretném, ha sikerülne legalább egy kicsit úgy freelance-elnem, hogy szabadabban tudjam beosztani az időm, lehessen mondjuk éjjel dolgoznom, és NEM client service. NO, no, nonononono, no. NO.

kívánjatok jó szelet légyszi! :) a hajóm készen áll.