2019. július 26., péntek


azér is jó munkanélkülinek lenni, mert tegnap kitaláltam, hogy mivel tizenötezer fok van, kéne nekem egy farmershort. nekem csak rövidnadrágjaim vannak, amik térdig érnek, de ilyen rövid, nőit akartam. förtelmese áll nyilván, de meleg van. szal az alteregóban tettem egy kört (nem a buzibárban löl), de nem találtam semmit, szal végül hazajöttem, előkaptam egy régi farmershortot, aminek a segge tiszta luk már, levágtam, rávarrtam foltnak a levágott részeket, és kész a picsagatyám!!! elég büszke vagyok magamra. never takin it off :D kíváncsi vagyok, meddig bírja majd a kézi varrás, át kéne nyomi még egy varrógépen azért. still proud tho.

a munkanélküli segélyt két hete intézem, végre beszereztem az ezelőtti kilépőmet az előző helyről, minden fasza, vártam órákat, jó lesz a papír, de az utolsó oldalról hiányzik kettő pont a felsorolásból (a húszas és huszonegyes...), ájm lájk OK, régi céghez vissza, hát majd a könyvelő tudja, ő a héten lesz VALAMIKOR, eddig kurvára nem válaszoltak, és nem tudok semmit tenni az ügy érdekében, az zavar. jelentkezgetek melókra, eddig semmi, hát tán egy nap. majd még pár hét, akkor kezdek pánikolni. addig még csill :)

ma pedig leadom a kutyóurat penzióba, aztán kibuszozok anitához bécsbe, because low budget nyaralás :) a flixbusz már 3 rugóért kivisz, szó kúl.

épp a sarkon hatástalanítják az atonbonbát, csak a kettővel melletünking háziakból kellett evakuálni, nyilván majd pont ott áll meg a hatósugár, ha tényleg robban, tök nyugodt vagyok... :D :( de legalább nyugi van a környéken, mert minden le van zárva :D délutántól meg elvileg minden visszaáll.

amúgy nemtom, említettem-e, hogy bánkitó milyen kibaszott jó volt, mert az volt. time of my life. a zenekarozás a világ legjobb hobbija, still.





máj hardkór bics krú yo!


2019. július 22., hétfő


eléggé gyarapodik a pókcsalád a sarokban, épp azon méláztam, hogy hogyan gyilkoljam le őket, amikor elkaptak egy poloskát, azóta fel is takarítottak.
i think we're gonna be friends.


2019. július 8., hétfő


haha jellemző:
az idei volt az első pride, hogy nem mi voltunk kordonok közé zárva, hanem az a pár darab náci, és SURPRISE-SURPRISE, kurvára semmi atrocitás nem történt, minden fasza volt :D
sokan is voltunk, olyan jó azért látni az ilyen rendezvényeken, hogy nem vagy egyedül, nem mindenki ostoba fasz... volt egy család két gyerekkel, és az anyuka pólóján az volt, hogy love makes a family és én így aaaaawwwweeee

ez pedig a legcukibb néni, akinek feladták a lufikat és puszikat osztogatott, míg a tömeg éljenezte :)



szeretet, elfogadás, vagyis igazából nem is szeretet, csak elfogadás és tisztelet yo!