a ház udvarán pedig nyílik az aranyeső

...
vonattal utaztunk, meleg volt, napsütés. megérkeztünk valami isten háta mögötti megállóba, körülöttünk vágányok, épületek, de azon kívül a fák, mezők és napsütés. de nem ez az indiai vagy thaiföldi érzés, hanem valami szovjet inkább, de behatárolhatatlan, hiszen álmodom. 

vécét kerestünk, míg áll a vonat, mentünk mindenfelé az állomáson. megtaláltuk a mosdókat, a vécé ajtajára valaki fekete filctollal ráírta magyarul, nagyon rossz a wc, de ők a 21-es szobában vannak, kopogjunk be nyugodtan. nem is volt annyira rossz állapotban, de végül mégis továbbindultam keresgélni. mindig előjönnek ezek a furcsa vagy rossz vagy használhatatlan vécék álmomban, ha járnék még a terapeutámhoz, biztos mondana valami okosat. keresgélünk tehát tovább, nem tudom, kivel vagyok, de egyszer csak cili van ott, -aki most, a valóságban már jó pár hónapja brazíliában kalandozik, mexikó után-, ő tudta, hol vannak a klassz vécék. cili amúgy valahogy mindig tudja, rutinos utazó. el is tűnt egy másik irányba már rég. 

elindultam arrafelé én is, és meg is találtam az angol-német feliratos, turistáknak szánt vécéket; de a néni eurót kért tőlem, és nem volt nélam pénz, így visszafordultam.

az állomás másik, hosszanti oldala egy peronban ért véget, mellette, 1-2 méterrel lejjebb csodaszép mező, háttérben falucska, gyönyörű táj körbe-körbe, amerre a szem ellát. a mezőn kutyák futkároznak a virágok között. gondoltam is, csinálok egy panorámaképet a telefonommal. elővettem, a térkép volt megnyitva, mint az utazáskor nagyjából mindig; talán ebből vettem a szovjetet, mert mintha cirill betűkkel lennének a helynevek kiírva. vágyom rengeteg ilyen tájra, a transszibériai expresszre; vagy az, hogy kirgiz utazást terveznek a szüleim most épp (igen, a valóságban). 

és ekkor jelent meg egyszercsak a mező szélén, a fák alatt egy hatalmas barnamedve. elkezdte üldözni az egyik kutyát, egy fekete-fehér border collie-t (amilyen kutya tegnap volt bent az irodában). szorosan a nyomában volt, így félelemmel vegyes izgatottságomban le akartam fotózni vagy videózni, hiszen sose láttam élőben vad medvét. de már arra sem volt időm, hogy bekapcsoljam a telefonon a kamerát, mert a medve észrevett. azonnal felém indult, és mint a horrorfilmekben, pár pillanattal később a lábam mellett a peron szélén megjelent egy óriási barna mancs, és a medve vicsorgó feje a fal alatt. elkezdtem eszeveszetten rohanni az életemért, nem néztem hátra. 

futottam, szaladtam össze-vissza a félig ismeretlen pályaudvar folyosói, épületei között. az embereket mintha egyáltalán nem érdekelte vona a barnamedvém. semmi pánik nem volt, a medve engem akart. végül elértem egy másik irányba tartó sínpár mellé, és bekopogtam a kis vasutas bódéba. egy férfi ült bent, nem volt valami lelkes eleinte, de miután elmondtam, hogy üldöz egy medve, de mintha leráztam volna, készségesen beengedett, nagyon kedves és segítőkész lett. elindultunk, hogy segítsen visszatalálni a szövevényes átjárók és sínek között a vonatomhoz. a medve nem volt szerencsére sehol. 

ám ahogy visszaértünk a megfelelő peronra, a medve megint megjelent, és már teljesen egyértelmű volt, hogy csak engem akar. mint valami iszonyú furcsa wes anderson filmben, a medve alá felirat került, vagy mellé vagy valahogy egyszerűen ki volt írva fehér, egyszerű nagybetűkkel, mint egy feliratos filmben, hogy a medve mondja: engem kell megtalálnia. igazából itt nem is volt annyira félelmetes már, inkább mintha kétségbeesetten szeretett volna velem beszélni. de én elmenekültem előle. senki mást nem érdekelt a medvém, mindenki tudta, hogy nincsenek veszélyben. 

lefekvés előtt a fb falamat pörgettem, és szembe jött egy cikk az exemről. nem értem, miért kavarnak fel ezek a dolgok, több mint 7 éve szakítottunk, azóta sem tudok róla semmit. lehet, hogy ő a medvém. nem az egyetlen medvém, ez is biztos. nem kellene elmenekülnöm előlük, azt hiszem. 

mindenfelé mentem, szűk falak között másztam, hogy ne tudjon utolérni. olyan helyekre igyekeztem menni, ahová nem fér be vagy nem tud felmászni. visszataláltam a vonathoz megint, kiderült, hogy még van egy fél óra az indulásig. álmomban le szoktam késni a vonatokat, úgyhogy örültem, hogy most nem; pedig ha elindulunk, a medvét hátrahagyhattuk volna. 

egy hosszú, keskeny asztalon levesetányérok voltak kirakva, hogy a csoportunk ebédelhessen. a leveses nő rászólt valakire, hogy ne vegyen annyi salátát.

...

tegnap este a koncerten, amire mentünk, nagyon goromba voltam egy sráccal. mire hazaértem a trolival, már az összes gorombaságom, körülbelül gimitől fogva az agyamat marcangolta és kezdett szorítani a mellkasom. szerencsére hazaértem, a kutya (meg az otthonom) pedig sokat segít ilyenkor.

igazából azon csodálkozom, hogy csak egy nagy barnamedve üldözött, nem pedig az egész trónok harca szereplőgárda, sárkányokkal meg minden egyébbel. 

a legtöbb vonatozós dologról pedig ez a film jut eszembe. most a színvilág is hasoló volt álmomban. nézzétek meg. ha szeretitek wes andersont, azért, ha nem, akkor azért, mert ez nem a szokásos anderson film. érzékenyebb, spirituálisabb, és nagyon szép.