merült fel bennem az etikai kérdés, és nem csak bennem, ahogy látom, a kérdéssel például a boston globe és a guardian is foglalkozott, illetve itt egy érdekes point: Dispassionate discourse with Nazis is not only pointless, but actively dangerous.
igazából itt, a blogon elég vulgárisan szoktam kifejezni a véleményem (általában élőben amúgy egy diplomatikus ember vagyok, mondjuk káromkodni szeretek, de itt szokott a mocsok kibukni :), de különösebben agresszívnak nem mondanám magam. néha persze fantáziálok arról, amit ez a fiatalember egy nagy jobb horoggal véghezvitt, mikor arcon baszta azt a kis náci gyereket, de nem hiszem, hogy megtenném élőben. nem tudom. igazából a legrosszabb az lenne, hogy lesüllyedek az ő szintjükre, akiknek nincs agya, de van ökle. de hát ugye ha ez az ő eszköztára, akkor miért ne ezzel kommunikáljak vele - feltéve, hogy megérti?... na szal ja, értitek a dilemmát.
mindenesetre itt egy informatív holnap:
höhöhö
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése