asszem elértem a pandénia-mélypontom. persze rosszabb mindig lehet.
nem tudom tovább bemagyarázni magamnak, hogy minden oké. nem érzem jól magam. elegem van :(
koncerteztünk amúgy és tök jó volt, de nem megyek sehova, ódzkodom tőle, és ismerősök puszit adtak az arcomra és nagyon rosszul éreztem magam attól is. gáz lenne azt mondai, hogy ne, pedig szívem szerint mindenkit egyméterről üdvözölnék. (kivéve a barátokat.)
bezárva érzem magam, agyamra mennek a kutyák, de kimenni meg olyan rossz érzés. minden rossz érzés.
el akarok utazni berlinbe vagy amszterdamba, barátokhoz, de ott is rosszul érezném magam.
és közben ezek az eü dolgok is, az eltolt februári műtét is lebeg felettem,még nem mentem vissza az orvoshoz. de ma voltam az első lökéshullám-terápián, unfortunately nem oly fancy, ahogy a neve mutatja, hanem kellemetlen és fáj, mondjuk legalább rövid. reggel kibaszott negyed nyolcra járok, az is kiborít. főleg, ha előtte este vagy aznap este dolgozom.
ja, amúgy a meló is egyre szarabbul megy.
szeretnék változtatni, de nem tudom, hogy min és mit. nem tudom, hogy mit akarok, igazából nem akarok semmit.
kibaszott elegem van a depressziómból. most a telet egész jól kibekkeltem, nem örülök, hogy megint itt van. félek ilyenkor magamtól. félelmetes a negatív energia, ami árad belőlem magam felé.
kéne talán egy pszicho, de abból is elegem van. nem tudnék olyat találni, aki megfelel, vagy ha igen, biztos nem elsőre, és most főleg nincs energiám többet is kipróbálni.
és most voltam a hosszú szabimon is, szóval a szabi sem opció.
nemtom, mi a faszomat csináljak.
gondolom, megpróbálok túlélni.
pacsi a fellow depiseknek!
let's feel really bad together separately.
