álmodtam ma éjjel vagy tegnap vagy mi.
valamilyen állati nagy múzeumban vagy koncertteremben voltunk sokan, és egyszer csak valami robbanás volt a közelben. aztán még egy, és mint a filmekben, elment az áram és kezdődött a menekülés. voltak egy csomóan, akik az elegáns termekbe törtek be és ettek-ittak a fenszi koncertes ruháikban. közben elég gyorsan mindenki átment survival mode-ba, mindenki mindenfelé rohant, a cuccainkért, a szeretteiket keresni. aztán végül két emberrel, akiket ismertem, de nem voltunk barátok, a giftshop felé mentünk, ahol meglepő módon pompás túlélő-cuccok voltak, már azt nemtom, hogy ott miért volt kemping-részleg, de hordozható lámpák, gumicsizma, ilyenek, el is kezdtem összeszedni őket egy táskába, amikor a két társam közölte, hogy akkor most ők lelépnek, én így oké, kösz bazd, na mindegy, majd elindulok keresni barátokat, de még rendesen be se fejeztem a puffogást a fejemben, amikor állig felfegyverzett kommandósok suttyantak be hangtalanul az ajtón, kurvanagy fegyverekkel. én épp az egyik félreeső sarokban voltam, egy adag cucc között, amit létrával letaroltam a felső polcokról, hogy gyorsabban tudjak pakolni, úgyhogy oda begubbasztottam, egy nagy erővágóval a kezemben, amire valamiért szükségem volt, és becsuktam a szemem, hátha nem vesznek észre a sok cuccban. épp úgy tűnt, hogy megúszom, amikor felébredtem.
dzsízasz. úgyhogy utána ezen gondolkodtam, hogy honnan és miket kell majd összeszednem armageddon esetén, hol van a legközelebbi túrabolt meg ilyenek. legalább mentálisan felkészülök, bár valójában szerintem szép lassú, alkalmazkodós armageddonunk lesz hamarosan, nem egy nagy. bár az izgibb lenne. öt perc alatt halnék ki valszeg.
