volt veletek olyan, hogy öt perc alatt valaki beleköltözik a fejetekbe forevör?!?
egy szót szólt, és azóta sem bírom kiverni a fejemből, csak rá gondolok. WTF. tizenöt percre találkoztunk, egy ismerős ismerőse, kivittem őket az állomásra.
what the hell. vagy ez csak hormonok? mi ez? MI EZ??
hát ennyi. ennyi is marad valszeg örökre.
fúh. de még friss és váratlan és kitörölhetetlen.
még egy kicsit lubickolok az érzésben, mert kábé tízévente van ilyen velem (se), aztán elmúlik és megyek tovább.
EDIT: ügyvédem, dr. csé szerint a csillagok is egymásnak teremtettek minket, because:
KOMPOSZTÁL MEG MINDEN
(két óráig röhögtem ezen magamban, és néha még felnyerítek, mikor eszembe jut)
2 megjegyzés:
Légy oly' szíves és ne legyél idióta. Írj neki és hívd el kávézni vagy sütizni. Mi a legrosszabb, ami történhet?
nos, igen, a komment jogos, de a szokásos dolgokon fölül (sose mernék senkit elhívni kávézni, evör possibly, talán nagyon szétesve tudnám összeszedni az erőm és viccből, plusz ő egy gyönyörű, most probably heteró lány) még az is van, hogy én tegnap jöttem vissza berlinbe és ő budapesten él.
azt hiszem, hogy azért volt olyan erős hatással rám ez az egész, mert amikor pl randizgatok valakivel, és akár jól is megy, soha de soha nem merítem el magam benne, nem akarok ábrándozni, nem akarok szerelmes lenni, hiszen eddig sose jött össze semmi és nem akarok megint csalódni. ez pedig olyan elemi erővel tört rám, ami ellen nem tudtam semmit csinálni. nagy kibaszás ez az egész szerelem-vonzódás sztori, akárhogy is nézzük. legalábbis nekem.
btw a blogot olvasva miből szűrted le, hogy NEM vagyok idióta?! WRONG INTERPRETATION, MY DUDE! :D
Megjegyzés küldése