buek!

 

kábé

doom

 
kelly latimore: christ in the rubble, icon

azert kellemes unnepeket!

kedves szuleim kovidosok, ugyhogy nalunk a nagy csaladi hepaj elmarad ma, de nyugalom van es en meg mindig negativ vagyok.

Petri György:

Fád

Már nem óhajtok élni. Félreértések

elkerülése végett: meghalni sem.

Csak teli van a tököm. (Ahogy

rosszabb körökben mondani szokás.)

Leginkább az unalom esete forog fenn.

Nem „fáj” – hacsak a térdem nem.

Nem vagyok „boldogtalan”. Ki az a barom,

aki honunkban boldog akar lenni?

A maradék életem azzal telik,

hogy – részvét és harag nélkül –

(sine ira et studio) valahogy így

mondotta volt öreg barátom, Taci,

már túsznak is vén. Egy bémallért

nem adnának az… a… mimért is?

Idejem múltam. Rossz helyre születtem.

Egy érdektelen ország fölösleges

embere vagyok. Szovjet ember.

De a helyemet legalább tudom.

(Kelet-Európában mindenki szovjet

ember. Édes mindegy, hogy érte vagy

ellene határozza meg magát.)