Fád
Már nem óhajtok élni. Félreértések
elkerülése végett: meghalni sem.
Csak teli van a tököm. (Ahogy
rosszabb körökben mondani szokás.)
Leginkább az unalom esete forog fenn.
Nem „fáj” – hacsak a térdem nem.
Nem vagyok „boldogtalan”. Ki az a barom,
aki honunkban boldog akar lenni?
A maradék életem azzal telik,
hogy – részvét és harag nélkül –
(sine ira et studio) valahogy így
mondotta volt öreg barátom, Taci,
már túsznak is vén. Egy bémallért
nem adnának az… a… mimért is?
Idejem múltam. Rossz helyre születtem.
Egy érdektelen ország fölösleges
embere vagyok. Szovjet ember.
De a helyemet legalább tudom.
(Kelet-Európában mindenki szovjet
ember. Édes mindegy, hogy érte vagy
ellene határozza meg magát.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése