felkeltem százszor, úgy fájt a hasam éjjel, fél kilenckor végül lezuhanyoztam, kimostam a véres cuccaimat, bevettem egy aszpitint, ami semmit nem hatott, de legalább lassan, visszafeküdtem, az öcsém csöngetésére ébredtem, aztán végighallgattam, hogy dugnak a szomszédok, felnyomtam a zenét és kicsit sírtam, hogy én már sose fogok dugni, pedig csak 36 vagyok, megpróbáltam leküzdeni a hetek óta tartó nyomasztó, gyomorgörcsös szorongást, hogy nem tudom, hogy miket vegyek karácsonyra, és hogy nincs is rá pénzem (de idén tényleg nincs), és hogy ha megveszem az ajándékokat, akkor miből fogok enni venni januárban, pedig van már melóm amúgy januárra, beugrós, jó sokat is fizet, de mire kifizetik a számlámat, az hónapok, nem akarok 36 évesen anyáméktól kölcsön kérni, szánalmas vagyok, azóta felöltöztem, meglocsoltam a növiket, próbálok elindulni venni pár ajándékot még, de nem bírok, enni sem bírok, fáj a hasam, gyűlölöm a karácsonyt és minden ünnepet, az ajándékozást, ajándékot adni és kapni, szeretnék egyedül élni egy szigeten, és minden nap ugyanolyan lenne és akkor ölném meg magam, amikor akarom, és senki sem bánná
boldog karácsonyt
