szeretek rájönni valamire.
szeretem azokat a pillanatokat, amikor belém csap a felismerés, és egyszerre világít meg dolgokat, amiket eddig nem láttam ilyen összefüggésben. mint egy villám, körbe minden egyszerre látható.
egyértelműsít.
tegnap is rájöttem valamire.
és ez most leegyszerűsíti azt, hogy elvágjak béklyókat. vagy csak hogy ne húzzam szorosabbra. és ez jó! :)
persze voltak pillanatok, mikor elborult az agyam és azt gondoltam, hogy ezek nem is lényeges dolgok, hanem sokkal fontosabb az a bizsergető érzés, de nem, kurvára nem fontosabb. vagyis lehet, hogy az, de most nekem nem.
hát így!
éljen a nyár! éljen a meleg! a napsütés, a lepirult arcom, a kiszőkült szemöldököm, az izzadó térdhajlatom, fifike az autópályán a balaton felé üvöltő incesticide-dal, a két cseh stoppos, a lángos a soron, a fröccsök, a cigik, a drogok, az árnyék, az udvaron a spriccelő, a balaton hattrillió színe, a barátok, akik összekötötték az életüket, az új barátok és ismerősök, akik jönnek-mennek, a buta ígéretek, a fals remények, a kihagyott fesztiválok és az elhagyott öngyújtók.
meg a lehúzott redőnyök, az így is beszűrődő napfény, a párolgó aszfalt; a büdös emberek, a suhanó szoknyák, a szép és a ronda testek, az ívek és a kockák. a fű hidege a talpad alatt, a napszemüveg árnyékából emberbámulás, a fecskebácsi, aki mindig ott napozik májustól, és aztán majdnem olyan fekete lesz a teste, mint a fecskéje. a lihegő kutyák, meg azok, akik belerohannak szájjal a vízsugárba. a járdáról párolgó víz, a késői sötétedés, az éjjelre kitárt ablakok, a ventilátor surrogása. a máshollevésről álmodozás - nyári kiadás, bárcsak a tengerben, a balatonnál, egy pálmafa alatt; a nyaralóban, a kertben, a parkban. bár csak egy fagyit, egy barackot vagy egy görögdinnyét. a kívánás. azt a fiút, azt a csajt, azt a segget, azt a szájat. de inkább jég.
kibaszott nyár. te vagy a második kedvenc évszakom.
